A figyelemről és a szétszórtságról. Az észlelés irányítása a kései német felvilágosodás idején
Írásomban a normalitás és abnormalitás határait újraszabó elmedietétikák térnyerését vizsgálom a kései német felvilágosodás korszakának szétszórtsággal (Zerstreuung) kapcsolatos diskurzusára összpontosítva. A 18. század második felében kidolgozott figyelemkoncepciók áttekintése után négy pozíciót e...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Format: | Article |
| Language: | English |
| Published: |
Eötvös Loránd University
2019-10-01
|
| Series: | Elpis |
| Subjects: | |
| Online Access: | https://ojs.elte.hu/elpis/article/view/7638 |
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| Summary: | Írásomban a normalitás és abnormalitás határait újraszabó elmedietétikák térnyerését vizsgálom a kései német felvilágosodás korszakának szétszórtsággal (Zerstreuung) kapcsolatos diskurzusára összpontosítva. A 18. század második felében kidolgozott figyelemkoncepciók áttekintése után négy pozíciót elemzek: egy tipikusnak mondható wolffiánus elméletet (G. F. Meier), a neowolffiánus Moses Mendelssohn „populárfilozófiai” pozícióját, továbbá Kantét, valamint Marcus Herzét. Nyomon követem miképpen nő a vizsgált időszakban a koncentrált figyelem megőrzéséért – az elme teljesítőképességének fokozásáért – viselendő személyes felelősség, illetve miképpen patologizálódik a szétszórtság. Rámutatok, hogy a szétszórtság patologizálásában kulcsszerepet játszik a „totális önuralom” antropológiai eszményének a kora kapitalista termelési formák meghonosodásával összefüggésben feltartóztathatatlanul növekvő érvényességi igénye.
|
|---|---|
| ISSN: | 1788-8298 2732-3684 |