A fenséges Istennek szemléletében elnyerhető legfőbb boldogság.” Megjegyzések Descartes Harmadik elmélkedésének utolsó bekezdéséhez
Tanulmányunkban Descartes Harmadik elmélkedésének utolsó bekezdését elemezzük. Descartes e bekezdésben Isten ideájára irányuló kontempláció folyamatát írja le, amely azonos a végtelen ideájának belső szemléletével az elmében. E kognitív aktust különböző érzelmek kísérik, nevezetesen a csodálat, az...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Format: | Article |
| Language: | English |
| Published: |
Eötvös Loránd University
2017-10-01
|
| Series: | Elpis |
| Subjects: | |
| Online Access: | https://ojs.elte.hu/elpis/article/view/7710 |
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| Summary: | Tanulmányunkban Descartes Harmadik elmélkedésének utolsó bekezdését elemezzük. Descartes e bekezdésben Isten ideájára irányuló kontempláció folyamatát írja le, amely azonos a végtelen ideájának belső szemléletével az elmében. E kognitív aktust különböző érzelmek kísérik, nevezetesen a csodálat, az imádás, a boldogság és öröm affektusai. Arra teszünk kísérletet, hogy ezeket az affektusokat Descartes más művei alapján magyarázzuk, mindenekelőtt A lélek szenvedélyeiből kiindulva. Amellett érvelünk, hogy a végtelen szemlélésével kapcsolatos érzelmek összefüggésben állnak a végtelen észlelésének kettős természetével, amennyiben a végtelen ideáját maximális világosság és elkülönítettség jellemzi, miközben megérthetetlen a véges emberi elme számára.
|
|---|---|
| ISSN: | 1788-8298 2732-3684 |