Megszakítás. Maurice Blanchot és a vita minimuma
Tanulmányomban vitatni szeretném azt az álláspontot, amit Rosta Kosztasz képvisel a vita minimumával kapcsolatban. Véleményem szerint a vitaindító nem tesz fel egy lényegi kérdést: milyen nyelvfogalom felől beszélhetünk egyáltalán vitáról. A vita ugyanis nemcsak a gondolatok vitája. A vita legalább...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Format: | Article |
| Language: | English |
| Published: |
Eötvös Loránd University
2023-10-01
|
| Series: | Elpis |
| Online Access: | https://ojs.elte.hu/elpis/article/view/7548 |
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| _version_ | 1832586407603863552 |
|---|---|
| author | Zoltán Popovics |
| author_facet | Zoltán Popovics |
| author_sort | Zoltán Popovics |
| collection | DOAJ |
| description |
Tanulmányomban vitatni szeretném azt az álláspontot, amit Rosta Kosztasz képvisel a vita minimumával kapcsolatban. Véleményem szerint a vitaindító nem tesz fel egy lényegi kérdést: milyen nyelvfogalom felől beszélhetünk egyáltalán vitáról. A vita ugyanis nemcsak a gondolatok vitája. A vita legalább ennyire a nyelven történik, s ennyiben a nyelvről is szól. A példám Maurice Blanchot lesz. Blanchot számára a vita minimuma – egyfajta virtuális-hipotetikus vita – nem a vitához szükséges minimális közös szabályokon, ezek elfogadásán nyugszik, számára a vita minimuma maga a nyelv minimuma. A kommunikáció, sőt a kommunió minimuma. Ez pedig csak látszólag tűnik közelinek ahhoz, amit Manfred Frank mint „minimálkonszenzus” nevez meg. Frank olvasatában ahhoz, hogy a nyelvet használni tudjuk, „dià hypothesin” fel kell tételeznünk, hogy képesek vagyunk megérteni azt, fel kell tételeznünk, hogy a nyelv értelmet hordoz, miközben ez sohasem lehet azonos azzal, hogy aktuálisan képesek is vagyunk realizálni ezt az értelmet. Ennyiben Frank számára a vita minimuma a nyelv minimális, hipotetikus értelme. Maurice Blanchot még ennél is kevesebbet állít. Számára ugyanis még csak nem is a nyelvi értelem „hipotetikus”, „regulatív eszméje” a nyelv minimuma. Blanchot számára a nyelv minimuma maga a csend. Blanchot megfogalmazásában: „A csend az, ami beszél.” Azaz Blanchot értelmezésében a nyelv – s így a vita – minimuma a beszédet újra és újra megszakító csend, a „megszakítás” (interruption) maga.
|
| format | Article |
| id | doaj-art-4b5f8d4f038945428d8a2966c3041575 |
| institution | Kabale University |
| issn | 1788-8298 2732-3684 |
| language | English |
| publishDate | 2023-10-01 |
| publisher | Eötvös Loránd University |
| record_format | Article |
| series | Elpis |
| spelling | doaj-art-4b5f8d4f038945428d8a2966c30415752025-01-25T17:57:57ZengEötvös Loránd UniversityElpis1788-82982732-36842023-10-01161.10.54310/Elpis.2023.1.127255Megszakítás. Maurice Blanchot és a vita minimumaZoltán Popovics0PTE BTK Tanulmányomban vitatni szeretném azt az álláspontot, amit Rosta Kosztasz képvisel a vita minimumával kapcsolatban. Véleményem szerint a vitaindító nem tesz fel egy lényegi kérdést: milyen nyelvfogalom felől beszélhetünk egyáltalán vitáról. A vita ugyanis nemcsak a gondolatok vitája. A vita legalább ennyire a nyelven történik, s ennyiben a nyelvről is szól. A példám Maurice Blanchot lesz. Blanchot számára a vita minimuma – egyfajta virtuális-hipotetikus vita – nem a vitához szükséges minimális közös szabályokon, ezek elfogadásán nyugszik, számára a vita minimuma maga a nyelv minimuma. A kommunikáció, sőt a kommunió minimuma. Ez pedig csak látszólag tűnik közelinek ahhoz, amit Manfred Frank mint „minimálkonszenzus” nevez meg. Frank olvasatában ahhoz, hogy a nyelvet használni tudjuk, „dià hypothesin” fel kell tételeznünk, hogy képesek vagyunk megérteni azt, fel kell tételeznünk, hogy a nyelv értelmet hordoz, miközben ez sohasem lehet azonos azzal, hogy aktuálisan képesek is vagyunk realizálni ezt az értelmet. Ennyiben Frank számára a vita minimuma a nyelv minimális, hipotetikus értelme. Maurice Blanchot még ennél is kevesebbet állít. Számára ugyanis még csak nem is a nyelvi értelem „hipotetikus”, „regulatív eszméje” a nyelv minimuma. Blanchot számára a nyelv minimuma maga a csend. Blanchot megfogalmazásában: „A csend az, ami beszél.” Azaz Blanchot értelmezésében a nyelv – s így a vita – minimuma a beszédet újra és újra megszakító csend, a „megszakítás” (interruption) maga. https://ojs.elte.hu/elpis/article/view/7548 |
| spellingShingle | Zoltán Popovics Megszakítás. Maurice Blanchot és a vita minimuma Elpis |
| title | Megszakítás. Maurice Blanchot és a vita minimuma |
| title_full | Megszakítás. Maurice Blanchot és a vita minimuma |
| title_fullStr | Megszakítás. Maurice Blanchot és a vita minimuma |
| title_full_unstemmed | Megszakítás. Maurice Blanchot és a vita minimuma |
| title_short | Megszakítás. Maurice Blanchot és a vita minimuma |
| title_sort | megszakitas maurice blanchot es a vita minimuma |
| url | https://ojs.elte.hu/elpis/article/view/7548 |
| work_keys_str_mv | AT zoltanpopovics megszakitasmauriceblanchotesavitaminimuma |